Az első foglalkozásunkat a dalos-táncos órával kezdtük. Átismételtük, illetve az új gyerekek megismerkedhettek a négy színen alapuló, feladatkövetéses utasításokkal:
sárga - kézfogással körbeállunk,
zöld - szabadon haladunk (illetve sötétzöld - gyors tempóban haladunk),
piros - leguggolunk,
kék - párba állunk.
Ezután egy rövid verset hallgathattak meg a gyerekek Nyúl Tamásról:
Szalai Borbála: Nyúl Tamás, az óvodás
Erdőszéli bokor alján
megnyílt az új óvoda.
Tomi fiát Nyúlanyó is
beíratta hát oda.
Megszeppenve nézett körül
az aprócska nyúlgyerek:
- Mama, félek! Vigyél haza!
Itt senkit sem ismerek!...-
- Ejnye, fiam! - szólt az anyja. -
Hogy lehetsz ily gyáva nyúl?!
Itt van minden szomszédgyerek,
nézd, Tapsi is itt tanul...-
Így kezdte el az óvodát
kurta farkú Nyúl Tamás...
Verset tanult, énekeket,
mint a többi óvodás...
Eljött a tél, s szól az anyja:
- Halljuk, mit tudsz, kisfiam! -
Csengő hangon kezdi Tomi:
- Trilli-trilla-trillilam... -
- De hiszen ez madár nóta?!
Hol tanultad, jó gyerek? -
- Óvodánkban sárgarigó
tanítja az éneket!...-
No, lett erre nagy derültség!
Visszhangzott a kacagás!
Fel is húzta ám az orrát,
megsértődött Nyúl Tamás!...
Amióta kinevették,
meg se mukkan sohasem...
Nem tudja őt szóra bírni
még a saját anyja sem...
Majd következett a bemutatkozó dalunk, melyhez két kis segítségünk is volt (plüssmaci és egy kis egyszarvú). A dalt tapssal kísértük (sima taps, combon, illetve a kettő kombinációjával):
Erdő, erdő gilice,
hallod-e te picike,
mondd meg édes nevedet,
mondd meg édes nevedet,
hogyan hívnak tégedet?
A következőket ismételtük illetve tanultuk ezen a foglalkozáson:
(bokáink tekergetésével)
Tekeredik
a kígyó,
Rétes akar lenni.
Tekeredik a rétes,
kígyó akar lenni.
Rétes akar lenni.
Tekeredik a rétes,
kígyó akar lenni.
(Helyben járás, tapsolással)
Aki
nem lép egyszerre,
Nem kap rétest estére,
Mert a rétes igen jó,
Katonának az való.
Nem megyünk már messzire,
Csak a világ végére,
Ott se leszünk sokáig,
Csak tizenkét óráig.
Nem kap rétest estére,
Mert a rétes igen jó,
Katonának az való.
Nem megyünk már messzire,
Csak a világ végére,
Ott se leszünk sokáig,
Csak tizenkét óráig.
Hej
Gyula, Gyula, Gyula
Szól a duda, duda, duda,
Pest, Buda, Buda, Buda,
Pattogatott kukorica.
Pest, Buda, Buda, Buda,
Pattogatott kukorica.
Lázár vedd fő lábadat!
Emeld fel a karodat!
Sej, ugorj a Dunába!
Sej, ugorj a Tiszába!
Emeld fel a karodat!
Sej, ugorj a Dunába!
Sej, ugorj a Tiszába!
Meg is mosakodjál!
Meg is simakodjál!
Törölközzél meg az arany kendőbe!
Meg is simakodjál!
Törölközzél meg az arany kendőbe!
Ádámnak
volt két fia, se nem ettek,
se nem ittak,
Mindig úgy tettek mint én.
A fejükkel duc-duc-duc,
Mindig úgy tettek mint én.
A fejükkel duc-duc-duc,
a kezükkel taps-taps-taps,
a lábukkal dob-dob-dob,
Az ujjukkal szúr-szúr-szúr.
Az ujjukkal szúr-szúr-szúr.
Katona
bácsi hopp, hopp, hopp,
adjon nékem cibakot,
mert ha nem ad cibakot,
kitöröm az ablakot.
mert ha nem ad cibakot,
kitöröm az ablakot.
Majd az óra végén megismerkedhettünk a piros tulipánnal és a babzsákkal, mint táncmotívumokkal.
Mese:
Csukás István: Sün Balázs
Én elmentem a vásárba:
Barkácsoltunk:
Gyurmából és tobozból süniket készítettünk
