9. foglalkozás

Ma van az újesztendő,

ti azt jól tudjátok,

akik elértétek,

azon vigadjatok!

Valamint az égnek

lehulló zápora,

annyi áldás szálljon

gazduram házára!

Kicsi vagyokm székre állok,

onnan egy nagyot kiáltok,

hogy mindnyájan meghalljátok,

boldog új évet kívánok!

Ezen a foglalkozáson az újévhez kötődően malacos témánk volt, hiszen a malac és a négylevelű lóhere az egyik legfontosabb szerencseszimbólumunk.

Amíg sorban érkeztek a gyerekek mindenki elkészíthette a saját szerencsemalac bábját. Szebbnél-szebb malackák készültek:

Miután mindenki megérkezett, átmentünk a nagyterembe, ahol először mindenki elmesélhette, hogy hogyan teltek az ünnepek, majd rövid éneklés után következett egy kis mozgás.

Régi-új dalunk:

Jár a falióra,
Tik-tak jár,
Benne egy manócska
Kalapál.

Ha megáll az óra,
És nem jár
Alszik a manócska,
És nem kalapál.

Rövid szünet után pedig a mese következett. Mese előtt megbeszéltük milyen állatok élnek egy parasztudvarban, illetve azok milyen hangon szólalnak meg! Ehhez segítségül hívtuk a Kerekítő népi hanguntánzó játékát: Az udvar háziállatait.

Mesénk ezúttal  A három kismalac bátor történetét mutatta be.

A mese lezárásaként közösen elénekeltük a malacok dalát, melyet közkívánatra többször elismételtünk:

Egy kis malac, röf-röf-röf,
trombitálgat: „töf-töf-töf.“
Trombitája, víg ormánya
földet túrja, döf-döf-döf.

Jön az öreg, meglátja,
örvendezve kiáltja:
“Rajta, fiam, röf-röf-röf,
apád is így csinálja!“

Most már együtt zenélnek,
kukoricán megélnek:
„Töf-töf-töf-töf, röf-röf-röf-röf.
ezek ám a legények!“

A mai új "ujjmondókánk" is a malackás (végigmutogatjuk az ujjainkon a hüvelykujjal elkezdve):

Ez a malac piacra megy,

Ez itthon marad,

Ez kap finom pecsenyét,

Ez semmit sem kap,

S ez a pici visít nagyot:

Ui-Ui! Éhes vagyok!

Végül mindenki elkészíthette vágással-ragasztással és színezéssel a saját meselapját, melyen megjelent a három  különböző (szalma, deszka, tégla) házikó és a mese röviden képekben.