Húsvétra hangolódunk 3.
Mai mesénk:
A tojás (népmese)
Hol volt, hol nem volt, hetedhét országon, még az Óperenciás-tengeren is
túl, volt egyszer egy kosárban egy tojás. Unatkozott, addig mozgatta a kosarat,
amíg kigurult belőle. Ment az úton, ment. Találkozott egy tűvel. - Szervusz, tű
pajtás, hová mész? - Hát te, tojás? - Hát én ültem a kosárban, addig ültem,
hogy megzápultam, a gazdasszony nem tett a tyúk alá, hogy csirke legyen
belőlem. - Én meg - panaszolta a tű -, ott voltam beszúrva egy törölközőbe,
megrozsdásodtam, hát én is elbujdosok. - No, akkor menjünk együtt! Mentek
ketten, beszélgettek, hát, ahogy mennek, mendegélnek, találkoztak egy rákkal. -
Szervusz, rák! Hová mész? - Elbujdosok. Kiszáradt a patakból a víz, s én gondoltam,
legjobb lesz, ha elbujdosok. - Menjünk együtt! Mentek együtt, mentek, már
hárman voltak. Hát, ahogy így ballagtak, találkoztak egy macskával. - Szervusz,
macska! Hová mész? - Megyek, elbujdosok. Öreg vagyok már, nem tudok egeret
fogni. A gazdasszonyom elkergetett. - Menjünk együtt! Mentek, mendegéltek,
négyen voltak, találkoztak egy kakassal. - Kukurikú! Hová mentek, jóbarátok? -
Megyünk elbujdosni. Hát te, kakas koma? - Jaj, engem le akart vágni a
gazdasszonyom, észrevettem s elbujdosok. - Gyere velünk! Ment a kakas is. Öten
voltak, mentek mendegéltek, egyszer csak találkoztak a Bodri kutyával. - Hu-hu,
hová mentek, jóbarátok? - Megyünk elbujdosni. Hát te, Bodri kutya? - En is
elbujdosok. Öreg vagyok, nem tudom a csontot megrágni, a házat őrizni, a gazdám
elcsapott. - Gyere velünk! Ment is. Hatan voltak, mentek, mendegéltek,
találkoztak egy szamárral. -Iá-iá, hová mentek, jóbarátok? - Megyünk
elbujdosni. Hát te, csacsi? - Jaj, jaj, megöregedtem, nem tudom húzni a kordét,
és a gazdám elkergetett. - Gyere velünk! Mentek együtt, mendegéltek, heten
voltak, találkoztak egy lóval. - Nyihaha! Hová mentek, jóbarátok? - Megyünk
elbujdosni. Hát te, ló, hová mész? - Én is elbujdosok, olyan öreg vagyok, hogy
a gazdámnak már semmi haszna belőlem. - Gyere velünk! Mentek, mendegéltek, s
estére beértek egy erdőbe. Féltek az állatok, hogy jön a farkas, és hol hálnak
meg éjjel. Azt mondja a macska: - Én a legjobban tudok fára mászni, felmászom
egy fára, s megnézem, nem látok-e valahol világosságot. Hamar fel is mászott a
macska a fára, s lekiabált: - Világosságot látok! Lemászott, a szamár ment
legelőre, ő a legokosabb, azt mondta. Mentek, mendegéltek, s egyszer egy
kicsike házacskához értek. Onnan szűrődött ki a világosság, beleskelődtek az
ablakon. Mit láttak? Tizenkét tolvajt. Az asztalra kiöntöttek egy zsák pénzt, s
azt számolták. Ahányan voltak, annyifele. Ettek-ittak, beszélgettek. Azt
mondják az állatok: - Ijesszük meg őket! - Hogy ijesszük meg? - Úgy -
okoskodott a szamár -, hogy a ló odaáll az ablakhoz, én a hátára állok, az én
hátamra áll a kutya, a kakas, a macska, a rák, a tű, a tojás, s mindegyik,
ahogy tud, úgy énekel. Úgy is lett. Egymás hátára álltak. A ló nyihahahá, a
szamár iá, a kutya, hu-, hu-hu, a kakas kukurikú, a macska nyávogott, a tű
szurkálta, a tojás ütögette, a rák csipegette őket. Akkora nagy zenebonát
csaptak, hogy a tolvajok odabenn a házban elszörnyülködtek, mi lehet ez. Hova
fussanak? De csak egy ajtó volt, azon nem mertek kibújni. Hamar a szobának a
sarkában egy lyukat kapartak, azon kibújtak a tolvajok, és elfutottak. Aztán az
állatok bementek, leültek, jól megvacsoráztak s lefeküdtek. A tojás bebújt a
kályhába, a jó melegbe, a hamuba, a tű beleült a törölközőbe, a rák a vödörbe,
a vízbe, a macska fölmászott a kályha tetejére, a kutya lefeküdt a küszöbre, a
kakas felmászott a ház tetejére, a ló bement az istállóba, a szamár a pajtába,
s mindenki aludt, hortyogott. Egyszer csak azt mondja a tolvajoknak a vezére: -
Na, ki lesz az a bátor, aki visszamer menni, megnézni, hogy azok a csúf szörnyetegek
ott vannak-e még? Egy tolvaj se mert. - Kap egy kitüntetést, aki visszamegy. Az
egyik tolvaj vállalkozott is. - Nem bánom, adjatok egy puskát, hogy védekezni
tudjak, én vagyok a legbátrabb, én visszamegyek. Lassacskán, lassan
visszalopózkodott. Néz ide, néz oda, nem látott senkit se. - Nincs itt senki -
morogta. Elővette a zsebéből a dohányát s a pipáját, hogy rágyújt, de nem volt
gyufája. Benyúlt a kályhába, hogy tegyen egy parazsat a pipájába, de amikor
megmozgatta a kályhában a hamut, a tojás - szembelőtte. - Jaj, jaj, jaj! Nem is
tudtam, hogy itt puska van! Szembelőttek! Odafutott hamar a vödörhöz, hogy
megmossa a szemét, de ott lapult a rák a vödörben, megcsípte az ujját. Ment a
törölközőhöz, hogy megtörölközzön. Ott meg a tű összeszurkálta. - Jaj, jaj,
jaj|. - jajgatott, de a macska se volt rest, leugrott a kályha tetejéről,
szembekaparászott vele. - Jaj, jaj, jaj! - Kiugrott az ajtón, a kutya meg,
hu-hu, a sarkát jól megharapta. De még ez semmi. A ház tetejéről a kakas a
fejére ugrott, és elkezdte csipkedni; kukurikú, kukurikú! Úgy megijedt, futott
a kapu felé. A szamár utána. Úgy hanyatt lökte, hogy a tolvaj elesett. A ló is
észrevette, kiugrott az istállóból, s a patkós lábával úgy megbillentette, hogy
kiesett a kapun. Futott vissza a többi tolvajhoz, hogy meg sem állott. Kérdik a
tolvajok: - Na, mit láttál? - Jaj, ne is mondjátok, képzeljétek, tele van a ház
hétfejű sárkánnyal, boszorkánnyal, szörnyeteggel! - Ne beszélj! -
szörnyülködtek a tolvajok. - Igaz ez? - Igaz. Gondoltam, rágyújtok a pipámra,
akkor szembelőttek puskával a kályhából. Megyek hamar a vödörhöz, az tele volt
mind ollóval, az ujjaimat mind összevagdosta. Megyek a törölközőhöz, hogy
megtörülközzem, hát az tele volt mind tűvel. De ez még semmi, egy boszorkány
reám ugrott és azt mondta: pfu, pfu, de még ez mind semmi, kimentem az ajtón,
akkor valami a sarkamba beleharapott, azt mondta, hogy: hu-, hu-hu, akkor a
fejemre ugrott valami a ház tetejéről, megcsípett, azt mondta: kukurikú,
kukurikú. A pajtából kiugrott valami, az úgy hanyatt lökött, hogy elestem. De
ez még nem elég, az istállóból kiugrott egy hétfejű sárkány, s az úgy
megbillentett, hogy kiestem a kapun. - Jaj, jaj - rémüldöztek a tolvajok -,
vissza ne menjünk többet abba a házba! Nem is bánták az állatok. Ott maradtak szépen.
A tojás volt a szakácsné, a tű megfoldozta a ruhájukat, a rák elvágta az
ollójával a cérnát, a kutya őrizte a házat, a macska fogta az egeret, a kakas
reggel kukorékolt, a szamár volt a vízhordó, a ló hordta a fát a konyhára, s
így szépen a jóbarátok megéltek, s még ma is élnek, ha meg nem haltak. Itt a
vége, fuss el véle!
Itt meg is nézhetitek:
A tű, a kutya, a rák, a tojás és a kokasvándorútja
Barkácsötlet:
Hogy a húsvétra szánt pirostojások el ne gurulhassanak, készítsünk nekik tojástartót:
Húsvéti szalvétagyűrű és
tojástartó
Ezzel a sablonnal egyszerre
készíthetünk kedvünk szerint tojástartót, vagy szalvétagyűrűt is. Mi wc-papír
gurigára ragasztottuk, de lehet rögtön kartonra nyomtatni, úgy is működik.
Szükséges eszközök:
nyomtató
fehér papírlapok
színesceruzák, filctollak
olló
ragasztó
üres WC-papír guriga
Forrás: http://piroshungary.com/letoltheto-otletek/
Jó szórakozást!
