Kézműveskedés alatt libákat készítettünk különböző technikákkal.
Liba-bál
Aj, aj, liba-bál, liba-bál!
Kiskereki, kisbereki
nevezetes liba-bál!
Volt ott mákos rétes,
túróval sült béles,
liba-orrnak illatozó
vaníliás krémes.
Liba-kukta tálalt
ízes béka-sültet,
kék gerlice tojásával töltött béka-sültet.
No, és a sok jó bor!
Sok is volt a jóból!
Álló este töltöttek
a móri ezerjóból.
Aj, aj, liba-bál, liba-bál!
Kerek réten táncot járó,
táncot lejtő libaláb!
Elöl járta Böske
Bóbitás Elekkel,
utolsónak Kuka Berta
Nótás Kelemennel.
Libbent-lobbant már a bokrokon a barka
- libi-libi-libuskáim! -
a kürt ezt jajongta.
Aj, aj liba-zaj, liba-zaj!
Kiskereki, kisbereken
süvöltöző liba-jaj!
Lesben állt a róka
a sűrű szélében:
- Ej, mi az az ékes móka
ott kinn a mezőben?
Körbe osont, ámult,
bokrok közül bámult:
sosem látott jó lakoma
volt, mi elé tárult.
- Kerek liba-combok,
ékes liba-lábak!
Ötven liba ötven mája
tölti ma a tálat!
Aj, aj, róka-tánc, liba-baj!
Kiskereki, kisbereken
sikoltozó liba-baj!
Kiborult a sok sült,
kiborult a rétes,
kiskereki barna sárba
kiborult a béles.
Surrant, osont Böske
Bóbitás Elekkel,
menekült már Kuka Berta
Nótás Kelemennel.
Tarka tollú Malvin
is menekült volna:
már annak a kurta lábát
a róka markolta.
Aj, aj, liba-máj, liba-máj!
Kiskereki róka-tálon
illatozó liba-máj!
K. László Szilvia: Lali a lila liba
(verses mese)
Lali, a konok liba,
lúdanyó makacs fia
nem álhatta fehér színét
a libanép büszkeségét
egyszer csak lúdtollát fogta
lilára kente és fonta,
így jár ezentúl - mondta.
- Jaj, jaj, kisfiam! - sipog
lúdanyó egyre csak zokog
gácsér úr kergeti,
testvére int neki,
rokona, barátja,
aki csak meglátja
egyre csak neveti, komolyan nem veszi
- Lalika megbuggyant! - mindenki
hirdeti.
Anyja csak kesergi,
két szárnyát tördeli,
az apja már veréssel,
mérgesen fenyíti.
Pápaszem tanár lúd
naplóját megnézi
tanítvány fejével
megpróbál beszélni.
Lali, a lila liba,
lúdanyó konok fia
nem érti mi a hiba,
mért baj, ha színe lila.
Látják, hogy igen eszes,
jószívű, természetes.
Járja az iskolát,
jól tanul, jó barát, csak ez az egy kis
hiba,
csak mert a színe lila,
mert, hogy egy lila liba,
jaj, ez már nagy galiba!
Telnek, csak telnek a napok,
hol a hold, hol a nap ragyog,
míg aztán az egyik éjjel,
üzenet jön déli széllel,
susogja a sás, a virág
ám hiába,
mert nem hallja,
nem érti meg
libafalka,
nem figyel fel a veszélyre,
a vészjósló sötét éjre,
alszik már a libavilág.
Kivéve a lila libát!
Lali hallja, Lali érzi,
sás és virág szavát érti.
Nagyot kiált:
- Veszedelem!
No lesz is nagy ijedelem!
- Erre szaladj, arra szaladj,
gyorsan, gyorsan, mihamarabb!
Jön a róka, figyeljetek,
lusta kutyák, ébredjetek!
Öreg Morzsa rögtön ugrik,
Bodri is jön, fut az útig.
Jól megtépik,
jól megrázzák,
ott is hagyja az irháját.
Megnyugszik a libavilág,
ünneplik a lila libát.
Telnek, csak telnek a napok,
hol a hold, hol a nap ragyog.
Telnek, csak telnek az évek,
Lalikánk gácsérrá érett.
Lilában ragyogó tolla,
Lúd Lilla szívét megfogja.
Egy nap aztán sok liba,
kis liba és nagy liba,
táncolnak a lagziba.
A vőlegény aznap éjjel
lila tollát levette,
és a tollát, a szép tollát
hófehérre festette.
Bizony sokan csodálkoztak,
bizony sokan sajnálták,
különleges lila színét
olyan régen megszokták.
Teltek napok, teltek évek,
nyugodtan élt sok liba,
mind egyforma, mind hófehér,
nincs is már több galiba.
Ám egyszer csak, képzeljétek,
ifjabb Lúd Lali liba
-a mi Lalink kisfia-
úgy érezte, másra vágyik,
nem áll be libasorba
ecsetet vett,
festéket vett,
és a tollát, a fehéret,
új festékbe mártotta,
ő bizony a libatollát
befestette pirosra...
sok egyforma liba közül ki kell tűnni -
azt mondta.
