Ma (holnap) ismét magyar ovis hétvége következne,
de sajnos, még mindig nem találkozhatunk és játszhatunk közösen. Ezért
ezalkalommal is online teszek fel néhány ötletet Nektek a hétvégére.
Mivel Pünkösdig már nem lesz (online)
ovink, ezért a mai témánk eköré fog rendeződni.
”Szálljon
erre a házra az Isten áldása,
mint
pünkösdi harmat a piros rózsára.”
A tavaszi ünnepkör egyik legszebbike pünkösd vasárnapja és hétfője. Pünkösd napján
emlékezünk meg arról, hogy Jézus mennybemenetele után a Szentlélek leszállt az
apostolokra.
A
tanítványok erőt és bátorságot kaptak, hogy hirdessék az örömhírt, Jézus
üzenetét.
A Szentlélek jelképe a fehér galamb (
mert Jézus megkeresztelkedésekkor ebben az alakban szállt alá); a tűz (mert
pónkösdkor lángnyelvek formájában jelent meg); és a szél (mert eljövetelkor
nagy vihar támadt).
Készítsétek el közösen az alábbi pünkösdi szélforgót:
Szükséges eszközök:
papír (sima nyomtatópapír)
színes ceruzák,
olló,
gombostű,
grafitceruza, aminek a végén radír van
Néphagyományaink szerint e két napon a legények
népi ügyességi játékokat, (gerendahordás,
hordóemelés) próbákat rendeztek és így versengtek a pünkösdi király címért.
Pünkösd királya ezután egy évig hivatalos volt minden lakodalomba, mulattságra
és ingyen ihatott a kocsmában is.
Megválasztották párját, a pünkösdi királynét
is, és tréfásan ”összeházasították” őket egy esztendőre.
A pünkösdölés leginkább az Alföldön,
illetve Észak-Magyarországon volt szokás. Ilyenkor a lányok házról házra járva
énekeltek és táncoltak.
Lakodalmas menet mintájára vonultak fel zöldágakkal, megálltak egy-egy háznál
és tréfásan ”adományt” kértek jókívánságaikért.
Legismertebb pünkösdi dalunk:
Két
szál pünkösdrózsa
Ez pedig egy hagyományos pünkösdölés
ovisok előadásában:
Pünkösdölés
Mai mesénk:
A
tulipánból lett királyfi
Volt egyszer egy király, annak volt egy
fia. Azt mondta egyszer a fiú az apjának:
- Édesapám, én most elmegyek, és addig vissza sem jövök, míg meg nem
találom a legszebb lányt a világon.
- Menj, édes fiam - mondta az apja -, és járj szerencsével.
Ment a királyfi, ment, mendegélt, útjában sűrű erdőbe tévedt. Egy tüskebokorban
varjú károgott kétségbeesetten, sehogy sem szabadulhatott a sűrű, tüskés ágak
közül. Jószívű volt a királyfi, kiszabadította a varjút, s az meg így szólt
hozzá:
Húzz ki egy tollat a szárnyamból, s ha valaha bajba kerülsz, röpítsd a levegőbe
a tollat, nyomban ott leszek, és segítek rajtad.
A királyfi eltette a varjútollat, s ment tovább.
Most országútra ért, s egyszer csak látja ám, hogy halacska vergődik az egyik
kiszáradt keréknyomban. A királyfi megszánta a halacskát, elvitte a tóhoz,
beledobta. Az meg így szólt hozzá:
- Vegyél le a hátamról egy pikkelyt, s ha valaha bajba kerülsz, dobd vízbe a
pikkelyt, nyomban ott leszek, és segítek rajtad.
Ezután meg egy öregembert látott meg a királyfi, szomjas volt az öreg, meg éhes
is; a királyfi jó szívvel megitatta, megetette, az pedig így szólt hozzá:
- Tépd ki két hajszálamat, s ha valaha bajba kerülsz, ereszd szélnek, nyomban
ott leszek, és segítek rajtad.
Ment tovább a királyfi; harmadnapra egy falu határába ért. A falusiaktól
meghallotta, hogy lakik itt egy öreg király, van annak egy világszép lánya, de
ha azt valaki feleségül akarja venni, a kérőnek háromszor úgy el kell bújnia,
hogy a királylány ne találja meg.
- No, ezt én megpróbálom - gondolta a királyfi. El is ment a
királykisasszonyhoz, feleségül is kérte, az pedig megmondta neki, hogy bújjon
el háromszor; ha egyszer is el tud bújni úgy, hogy ő nem találja meg, hát a
felesége lesz.
No, a királyfi levegőbe dobta a varjútollat. Jöttek a varjak seregestül,
fölvitték egy magas hegy tetejére, De a királylány egyenesen oda ment, meg is
találta, ki is nevette a királyfit.
Másnap tóba dobta a pikkelyt. A partra úszott egy hatalmas ha, annak a hasában
bújt a királyfi. De jött ám a királylány, merítőhálóval kifogta a halat meg a
királyfit, és még ki is nevette.
Harmadnap szélnek eresztette a két hajszálat. Jött az öregember, megcirógatta a
királyfit, az nyomban tulipánná változott, és az öregember a kalapja mellé
tűzte.
Kereste a királylány a kérőjét, de hiába kereste. Estére ki is hirdette, hogy ő
bizony nem találja. Akkor a szépséges lány elé állt az öregember, a kezébe adta
a piros tulipánt. A széplány meg is csókolta a virágot, s nyomban újra királyfi
lett.
- Te az enyém, én a tied - mondta a királylány, s mindjárt meg is tartották a
lakodalmat. A királyfi így hát megtalálta, haza is vitte a falujába a világ
legszebb lányát.
Barkácsötlet:
Tulipánból paprika,
Paprikából Jancsika,
Jancsikából kiskirály,
kis királyból tulipán.
